Bevezető
Nem mondhatom magamat egy átlagos tininek.Gazdag családban élek,mindenem megvan blablabla.Anyukám modell apukám menedzser a pop szakmában.És én vagyok az édes kicsi lányuk.Na persze.Az életemet a tanulás és a jegyeimre való koncentrálás vette körül és soha egy barátom sem volt.Én voltam az a különc fajta,aki a sarokban olvasgat,és kitűnőek a jegyei.És ezt még mi ronthatja el jobban?Egy tábor.Ráadásul egy sítábor.4 órára az otthonomtól a jó meleg takaróm helyett elküldenek egy olyan helyre ahol senkit nem ismerek.Klassz...Reggel friss muffin illatra keltem,és kómásan lesétáltam a konyhába.Anya sürgött-forgott a konyhában.
-Szia.Milyen?-kérdeztem a halvány sárgára mutatva.
-Vanílliás-mondta és egy puszit nyomott az arcomra.Elvettem a kész sütit és beültem a TV elé.Bekapcsoltam a Disney Channelt,és ekkor a csengőhangom.Sietve lépkedtem a telefonomért majd kicsit furcsálva vettem fel az idegen számot.
-Haló?-szóltam bele bizonytalanul.Kicsi szünet majd az ismeretlen is megszólalt.
-Szia a nevem Hattie Winters.Anyukád testvérének a lánya vagyok.Csak azért hívtalak mert megtudtam hogy te is ugyanabba a sítáborba mész mint én.-mondta egy kicsit félénkebb hang.Hattieről hallottam de soha nem találkoztam még vele.Hát most lesz idő hogy megismerjem.
-Jó persze én meg Lizzie vagyok...akkor majd találkozunk.-mondtam és leraktam a telefont.Nahát ilyen könnyen lehet barátot szerezni?
1 hónappal késöbb
-Szivem mindened megvan?Telefon,bőrönd,laptop...-sorolta anyu.Forgatva a szemeimet lecsámborogtam a lépcsőn a két bőröndömmel.Anya egy pillanatra abbahagyta a tárgyak sorolását,és rám mosolygott.
-Minden rendben lesz kicsim.Van térerő,wifi és ott van Hattie is.Biztos ellesztek.-bíztatott anyu kevés sikerrel.Majd kopogtattak.Anya ajtót nyitott,és boldogan köszöntötte Hattiet.Hosszú barna haja volt és rikító kék szemei.Rám mosolygott,és közeledni kezdett.Kezetnyújtottam neki,majd bemutatkoztam neki személyesen is.
-Lizzie Wood.Jó látni téged.-mosolyogtam vissza.Majd beültünk Hattiék kocsijába és elindultunk a sítábor felé.
-Szia.Milyen?-kérdeztem a halvány sárgára mutatva.
-Vanílliás-mondta és egy puszit nyomott az arcomra.Elvettem a kész sütit és beültem a TV elé.Bekapcsoltam a Disney Channelt,és ekkor a csengőhangom.Sietve lépkedtem a telefonomért majd kicsit furcsálva vettem fel az idegen számot.
-Haló?-szóltam bele bizonytalanul.Kicsi szünet majd az ismeretlen is megszólalt.
-Szia a nevem Hattie Winters.Anyukád testvérének a lánya vagyok.Csak azért hívtalak mert megtudtam hogy te is ugyanabba a sítáborba mész mint én.-mondta egy kicsit félénkebb hang.Hattieről hallottam de soha nem találkoztam még vele.Hát most lesz idő hogy megismerjem.
-Jó persze én meg Lizzie vagyok...akkor majd találkozunk.-mondtam és leraktam a telefont.Nahát ilyen könnyen lehet barátot szerezni?
1 hónappal késöbb
-Szivem mindened megvan?Telefon,bőrönd,laptop...-sorolta anyu.Forgatva a szemeimet lecsámborogtam a lépcsőn a két bőröndömmel.Anya egy pillanatra abbahagyta a tárgyak sorolását,és rám mosolygott.
-Minden rendben lesz kicsim.Van térerő,wifi és ott van Hattie is.Biztos ellesztek.-bíztatott anyu kevés sikerrel.Majd kopogtattak.Anya ajtót nyitott,és boldogan köszöntötte Hattiet.Hosszú barna haja volt és rikító kék szemei.Rám mosolygott,és közeledni kezdett.Kezetnyújtottam neki,majd bemutatkoztam neki személyesen is.
-Lizzie Wood.Jó látni téged.-mosolyogtam vissza.Majd beültünk Hattiék kocsijába és elindultunk a sítábor felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése